Kádár Szilárd

2001-ben szereztem diplomát a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Karán, azóta a Kiskunhalasi Felsővárosi Iskolában tanítok 3-4. osztályban. Már kisgyermekként hamar kiderült, hogy a zene és a zenélés egy olyan környezetet teremt az életemben, ahol nagyon jól érzem magam, és ha ebben tevékenyen részt is veszek, nem csak én leszek több, hanem jó magam is tudok értékeket átadni, örömet okozni más embereknek. A trombita volt az első hangszerem, amin 22 éven át folyamatosan játszottam kamara együttesben, zenekarokban. Vele párhuzamosan a magánéneklést is elkezdtem tanulni. Gyermekként, majd felnőttként is énekeltem városi kórusokban. Több éven át, egy helyi amatőr gyermek-színtársulatban voltam zenei rendező, musicalek énekeinek betanítója. 14 évesen elkezdett a gitár is érdekelni, amin, autodidakta módon el is kezdtem tanulni. Ma leginkább ezzel a hangszerrel tevékenykedek. Jelenleg iskolánk énekkarát, a Kicsinyek Kórusát vezetem, és a helyi Baptista Gyülekezetben vagyok szintén az énekkar és a Dicsőítő Zenekar vezetője, énekese és gitárosa.

Emlékszem, gyermekkoromban, a mi családunkban, sokszor voltak zenélések, éneklések, melyekre ma is emlékszek és melyekből még ma is „merítek”. Azt gondolom, ez ma nagyon sok családból hiányzik. Pedig a zenének jótékony és gyógyító ereje van; legyen éppen örömöd vagy fájdalmad, sikerélményed vagy kudarcod, győzelmed vagy vereséged… a zene feljebb emel és tovább lendít, éppen amire szükségünk van. Azért örülök, hogy ebben a programban részt vehetek, mert így hiszem, hogy a gyerekek által több családhoz is eljut a zenehallgatás vagy az éneklés és zenélés, mint örömforrás, mint erőforrás, és mint értékeket teremtő eszköz.