Kreatív workshopok, inspiráló foglalkozások a második UCREATE felkészítőn

A UCREATE projekt második, aktivitásra buzdító képzését a Lázár Ervin Általános Iskolában tartottuk. A programban több új, főként a zene területéről érkező fiatal művész vett részt. A workshopokon MUS-E-s művészeti órák megismerése által a fiatalok inspirációt meríthettek leendő tanításukhoz.

A nap egy finom és egészséges reggelivel, majd a MUS-E történetének és a UCREATE projekt céljának lelkes bemutatásával kezdődött.

Az első workshopot Bognár Anna tartotta, aki a bevezető „név- és jelzős testrészkör”, majd egyediségünk megmutatása („A teremben csak én…”) után különféle kártyahúzós, jégtörő és történetalkotós játékokat mutatott meg nekünk. Ezekkel lehet kezdeni az órákat, s általuk akár mélyebb beszélgetések is kialakulhatnak. Szó esett az ún. rituálékról, bizonyos ismétlődő elemekről, melyeket a gyermekek várnak, biztonságot és keretet adnak nekik.

Utána Jobbágy Bernadett következett, aki különféle dramatikus játékokkal dobta fel a hangulatot. Volt ott „egérfuttatás”, „mozgáskoordinációs testrészkör”, bemutatkozás mozdulattal, a teremben különböző sebességű mászkálás-futás, majd eltúlzott különleges mozgásokat utánzó kör, „dinamika” és „forma” lépésekben, szoboralkotásban, rajzban, majd megbeszélve. Ez utóbbi kapcsán került szóba, hogy a MUS-E-s művészek nonformális óráik bemutatásakor nem magyarázzák el az aktivitások értelmét, hanem mindvégig a felfedeztetésre, a résztvevők szabad alkotási vágyára építenek, s ezáltal segítenek nekik azokat az értékeiket megtalálni, amelyben önmaguktól örömüket lelik. 

Az ebéd a közeli étteremben bőségtál volt, melyet nagy asztalnál közösen, jó étvággyal és derűs hangulatban fogyaszthattunk el.

A következő workshop házigazdája Tóth Szabolcs, aki szintén több órájának anyagát hozta el nekünk. Ügyességi csapatmunkával kezdtünk (négy fős csapatokban kellett – egy idő után beszéd nélkül – befőttes gumira felkötött madzagokat húzva papírpoharakat mozgatni az asztalon, majd újabb poharakat hozzáadva azokból piramist építeni), mely után megkerestük a tanulságokat: mikor működött a legjobban és nála a gyerekek mire jutottak e kérdésben. Ők is a csendet, a lassítást és a koncentrációt jegyezték meg. 

Szabival egy, a nyüzsgős hangulat lenyugtatására alkalmas, zenei aláfestéssel fűszerezett színező tevékenységet is kipróbálhattunk. Alkotásunkat akkor kellett befejezni, amikor a zene megváltozott, de tudatosíthattuk: a befejezetlen művek is teljes értékűek. Kiállítást rendeztünk belőlük, majd mindenkiéhez érzéseket asszociáltunk. 

Ezután Camille-Saint Säens Az állatok farsangja c. zeneműve különböző tételeihez kapcsolható állatokat lehetett az önként jelentkezőnek érzése alapján, a zene hallgatása alatt megjeleníteni.

Ritmusérzékünket és figyelmünket is fejleszthettük az általunk kettesével, kupakokból és rizsszemekből alkotott csörgőket is aktívan bevonó szövegek ritmikus előadásával. Az aktívabb résztvevők „kórusvezetőkké” is válhattak. Ennek kapcsán hallhattunk Szabitól a tanítványaival kapcsolatos megéléseit, mesélt az ő „ritmusos, rigmusos rituáléjukról” is, melyet a gyermekek olyan lelkesen megtanultak, hogy mindig azzal köszöntik őt. Az izgalmasabb tevékenységet az óra végére javasolja, hiszen akkor azzal fognak az óráról elmenni, várják a következőt.  

Végül Gulyás Anna mesemondó és Balogh Gusztáv zenész érkezett hozzánk. 

Gusztitól a mese zenei aláfestésén túl dalt, ritmusjátékot, improvizációt tanulhattunk. A workshop egy pörgős zenéjű közös táncban teljesedett ki. 

Közös produkciójukat az ún. muzsikás dramatikus módszer alkalmazásán keresztül, aktívan szerepelve, jelmezekbe bújva vagy azokat tartva élvezhettük. Ez a fajta előadás olyan szuggesztív, hogy a gyerekek – ahogyan most mi is – Anna kérése nélkül bújnak a szereplők bőrébe, mondják utána a szöveget. A mesemondó megosztotta velünk, hogy mire kell figyelnie ahhoz, hogy a gyermekeket valóban aktivitásra serkentse: egyszerű legyen a történet, lehetőség szerint fiúk és lányok is szerepeljenek, s hogy tapintatosan olyat hívjon ki, akiről azt érzi, hogy „benne van”. Hogy igazán ütős legyen az alkalom, előtte végiggondolja, hogy azt hogyan is mondja, jelenítse meg és felkészül egy-egy mesés szófordulat megtanulásával. 

Úgy gondolom, erről a képzésről is mindannyian ismét feltöltődve, élményekben gazdagon, a tanulságokon meditálva, máris a következő találkozót várva térhettünk haza. 

Oltványi Betti bejegyzése.