EducArte találkozón Torinóban

2022 decemberében Észak-Olaszország egyik gyöngyszemében, Torinóban volt szerencsém részt venni a MUS-E Magyarország egyik két napos nemzetközi találkozóján, melynek témája az európai identitás volt. Vasárnap érkeztünk a városba, s miután elfoglaltuk szállásunkat, nyakunkba vettük a várost, mit az Alpok gyönyörű hegyei ölelnek körbe (szerencsénkre napsütötte időnk volt, így jól lehetett látni a hegycsúcsokat). A római kori város monumentális épületeivel, telve történelemmel, kultúrával és - nem utolsósorban - romantikával lenyűgöző volt. A kb 2000 éves múltra visszatekintő város megőrizte a régi korok hangulatát, nem keverve a szezont a fazonnal. A hely kulturáltsága, igényessége jó érzéssel töltött el, s jó volt látni, hogy ilyen szépen tud találkozni a modernitás s a történelem, megőrizve egyfajta folytonosságot, visszaadva a császári korok hangulatát, éltetve a történelmet, kultúrát és hagyományokat, mely az ott élők kiegyensúlyozottságán is látszott.

Torino fontos üzleti, kulturális és oktatási központ. Ehhez híven sok iskola van a városban. Hétfő reggel első helyszínünkön (összesen négy iskolában fordultunk meg) az olasz oktatás történetéből kaptunk egy kis bevezetőt. Az egyik terem mini múzeumként van berendezve, bemutatva hogyan és milyen eszközökkel  tanultak régen a diákok. A fogadtatás meleg volt s az egyik művészeti vezető, Alessandro igazán szépen vezette fel a két napos programot, megmutatva hogyan éltetik a hagyományt az oktatásban is. Ennek megfelelően, mielőtt elkezdtem volna workshopomat, az iskola diákjai a folyosón  egy rövid bemutatóval kezdtek, megmutatva egyik hagyományukat, a kézzel nyomtatást, amit jómagam is gyorsan kipróbáltam.

 Mivel jópáran jelen voltunk mint művészeti oktató (Svájc, Belgium, Spanyolország, Portugália és persze Olaszország) s az idő kevés volt mindenre, a bemutató órák párhuzamosan futottak. Ennek ellenére nyugodtan zajlottak a programok, volt idő találkozni, ismerkedni, megfigyelni egymás munkáját. Ha éppen nem workshopot tartottunk, akkor egymás programjain vettünk részt, ízelítőt kapva a művészet és az oktatás találkozásából, az interakció és akció, kreativitás és spontaneitás, figyelem és együttműködés sokszínűségéből.

Jómagam zenészként olyan órát tartottam, ahol bemutattam, honnan s hogyan születik a zene. Hogy a zeneiség mindenkiben ott él s nagyon egyszerű előhívni. Hogy mi az a ritmus, megmutatva,  hogy az mindenhol s mindenben jelen van, legyen szó a saját nevünkről vagy az élet körforgásáról. A fő hangsúly a belső zeneiség előcsalogatásán túl az egymásra való figyelem, együttműködés volt a zene nyelvén, megtapasztalva milyen tökéletes eszköz kifejezni magunkat, megélve a közös lüktetést. A workshopomon 19 negyedikes olasz gyermek volt jelen s persze tanáraik s a találkozó több résztvevője (akik épp nem tartották saját programjukat). Izgultam, mennyire tudom átadni ez alatt a kis idő alatt a zene, együtt zenélés mibenlétének esszenciáját, de a zene univerzalitása és a sok évi tapasztalat végül nem hagyott cserben. Persze segítségemre volt egyik fő hangszerem, a nyugat-afrikai tradicionális ütős hangszer, a djembe. Egy gitár is előkerült, így a ritmuson túl közös éneklés is volt, találkozott a ritmus s a dallam, teljessé téve a folyamatot.  Volt, hogy a kör közepén álló gyermek mozgásából született a zene és volt, hogy egy olasz versikét zenésítettünk meg. Nyitott, kedves osztály volt s tanáraik a végén örömmel mondták, milyen jó volt látni, hogy ilyen rövid idő alatt, minden nyelvi eszköz nélkül sikerült őket így megmozgatni, összehangolni és még énekélésre is bírni. Nagy boldogság volt, hogy végül sikerült a lényeget átadnom, és hogy a tapasztalt, rutinos tanároknak is tudtam olyat adni, mutatni, ami segíti munkájukat. 

Az identitás lényege nem szavakkal lett átadva, persze :-). A zene és az együttzenélés mint egy modell, szimbolikusan mutatta, mutatja meg, mi az, kapcsolódni önmagunkkal és az egésszel és hogy ebben hol a helyünk és hogyan, milyen eszközökkel tudjuk azt megtenni. Hogy a közösség ereje milyen hatalmas, ha figyelem van benne s hogy a kiinduló pont mindig az Én. Az identitás. Hogy én s az én szívem, mely ritmusra ver, mennyire van összhangban. Amíg magam nem találkozom saját lényem forrásával, addig az egésznek sem tudok egészséges, szerves része lenni, legyen szó családról, iskoláról, munkahelyről vagy az egész világról. A zene tökéletes eszköz, hogy ebben segítsen és megmutassa, hol tart az egyén, s hogy mi az irány.

Aznap még több workshopon tudtam én is jelen lenni, látva, ki hogyan "dolgozik". Volt még arcfestés, maszk készítés és játékos európai történelmi-kulturális óra. Az iskola diákjai egy gyönyörű előadással is készültek, mely számomra a találkozó csúcspontja volt. Szavak nélkül, a zene és a mozgás nyelvén, egy elvont előadásban volt részünk, amit többen megkönnyeztünk. Csodás volt látni, hogy a gyerekek milyen szépen tudtak együtt mozogni és kifejezni  az egység mozgását, a találkozásokat és elválásokat, mely így is egy egészen belül történt. Erőteljes, dinamikus és modern volt. 

A nap végén egy másik iskolában további ízelítőt kaptunk egy rövid előadás formájában a város és az oktatás, helyi iskolák történelméből, majd egy kellemes együttléttel zártuk, ahol a találkozó résztvevői kellemes hangulatban fogyasztották a sok olasz finomságot, együtt nevetve, eszmét cserélve. 

Másnap egy újabb iskolába kalauzoltak el minket drága szervezőink. A napot egy rövid beszéd nyitotta meg, amikor is a helyi oktatási és művészeti vezetők beszéltek a közös munkáról, célokról, kifejezve hálájukat a jelenlevőknek. Ezt követően folytatódtak a workshopok, hol interaktív, hol szemlélő jelleggel. A programokban jelen volt mind a mozgás, mind a képzőművészet, mind a dráma, illetve színházi elemek, megmozgatva lényünk minden aspektusát. Inspiráló volt, sokszor humoros és igen kreatív. Közös beszélgetéssel zárult a két napos program, ahol eszmét cseréltünk, beszéltünk arról, ami történt, de leginkább a hogyan továbbról, és hogy mit is jelent az európai identitás. 

Nagyon hálás vagyok, hogy az Egyesület megtisztelt bizalmával és lehetőséget kaptam arra, hogy én is képviseljem a magyar oldalt ebben a szép közös munkában! Hálás vagyok az olasz szervezőknek nyitott, kedves, segítőkész jelenlétükért és nem utolsó sorban  nagyon köszönöm kísérőmnek, Oltványi Bernadettnek, az Egyesület koordinátorának a sok segítséget és kalandot! :-)

Mákó Kató bejegyzése
zenész, tréner, oktató
+36 20 805 7802
www.barakoo.hu