CapacitArte lisszaboni találkozója

Szeptember 26-27. között került megrendezésre a MUS-E CapacitArte elnevezésű felnőttképzésre épülő tréningjének lisszaboni találkozója. A két nap során portugál, spanyol, olasz, belga, német és magyar MUS-E művészetpedagógusok, trénerek osztották meg tapasztalataikat egymással szakmai tréningeken, workshopokon keresztül. Az alábbiakban ezeknek a workshopoknak a rövid bemutatását olvashatjuk.

Az első portugál workshopon Ana Leonor Tenreiro segítségével bizonyosodhattunk meg arról, hogy az írás, mint kreatív folyamat miként tud egy felszabadító, jó hangulatú közösségi alkotássá válni, illetve arról, hogy a szépirodalmi stílus nyelvezetét szinte bárki könnyedén elsajátíthatja azzal, ha különböző szófajú szavakat szokatlan módon próbál egy mondatba illeszteni. A folyamat eredményéről tanúskodjék az alábbi jegyzet.

Az első spanyol tréningen Pedro Cruz olyan mozgásra épülő gyakorlatokat hozott, melyek elsajátításához, a feladatokba való bekapcsolódáshoz alig volt szükség arra, hogy a résztvevők közös nyelvet beszéljenek, annyira egyértelmű volt minden egyéni és csoportos tevékenység. Ez nem csupán nemzetközi környezetben, hanem azokban az iskolákban is előnyös, ahol a MUS-E tevékenykedik.

A magyar workshop első felében Hermann Brigitta a Pyramid of Learning, ill. a DICE-kutatás eredményeit ismertette röviden, melyek a dráma tanulásban betöltött szerepét vizsgálják, utóbbi kutatás dráma lisszaboni kulcskompetenciákra tett hatását mérte, különös tekintettel az empátia fejlesztésére. Az idő hátralévő részében Kagan-féle kooperatív csoportos tanulási módszer segítségével gondolkodtak a résztvevők az empátia világban betöltött szerepéről. A workshop végén improvizatív tárgyanimációs gyakorlatokba kóstoltunk bele. 

A németországi MUS-E képviseletében Katharina Iva Nagel szintén az egyik legismertebb nemzetközi művészeti nyelvet, a mozgást választotta a tréning kifejezési eszközéül. A klasszikus tűz-víz-repülő játékra épülő egyéni, kiscsoportos-kooperatív és nagycsoportos gyakorlatokat ismerősként üdvözölhettük.

Az olasz Carlo Pagliacci előadásán a Japánból indult erdőfürdőzés emberekre/gyermekekre gyakorolt kedvező hatásairól, valamint a “fürdőzések” során alkalmazott technikák, gyakorlatok felépítéséről hallhattunk. Az élményt még teljesebbé tehettük volna azzal, ha mindezt egy portugál erdőben a saját bőrünkön tapasztaljuk meg.

A belga tréning során Leandro Ramirez a képzőművészetet, mint nemzetközi kifejezési formát választotta közös nyelvünknek. Különösebb tehetséget és előképzettséget nem igénylő kreatív rajzos gyakorlatokon keresztül gondolkodhattunk a saját életutunk alakulásáról, valamint a bennünket meghatározó szavakról, mondatokról. 

A rendezvény második napján egy elsőre szokatlannak tűnő párosítással érkezett a spanyol-portugál workshop. Mercedes Prieto katalán táncok segítségével mutatta meg nekünk, hogy miként lehet zenés-táncos gyakorlatokon keresztül fejleszteni a résztvevők matematikai-logikai kompetenciáját. Mi eddig mindig a különféle művészeti ágakat hívtuk meg, hogy legyen közöttünk közvetítő, de rá kellett jönnünk, hogy a matematika nemzetközi nyelve éppannyira alkalmas arra, hogy különböző kultúrájú emberek között elindítsa a kommunikációt és az együttműködést.

A programsorozatot záró portugál tréningen Claire Honigsbaum egy olyan kooperatív nagycsoportos zenei tevékenységre hívott bennünket, melyhez nem kellett sem képzett zenészeknek, sem pedig profi énekeseknek lennünk. A térbe beszűrődő külső hangoktól a saját testhangjainkon keresztül jutottunk el oda, hogy ritmushangszerekkel legyünk képesek rezonálni egymásra, és hozzunk létre közösen zenét.

Minden résztvevő egyöntetűen azt az igényét fogalmazta meg, hogy a portugáliaihoz hasonló, sőt hosszabb nemzetközi szakmai találkozókon egy év folyamán többször is nagyon szívesen részt venne, nem csupán az élmény, de lagalább annyira a tanulás miatt. Többek nevében szólok, ha azt írom, hogy minden olyan pontja a hétvégének külön ajándék volt, amikor közelebb kerülhettünk egymás kultúrájának a megismeréséhez (lásd katalán táncok), így ezt a plusz színt minden jövőbeli nemzetközi találkozó elengedhetetlen pontjának tartjuk, legyen szó akár befogadóként, akár vendégként szereplő MUS-E országról. Miután megosztottuk egymással tapasztalatainkat a saját tevékenységünkkel kapcsolatban, mindjárt világossá vált, hogy sem azok a nehézségek, amikkel küzdünk, sem pedig azok a sikerélmények, amikből töltekezünk nem feltétlen ismerik a határ és a nyelv fogalmát, ugyanis megdöbbentő, hogy mennyire értjük-éljük, hogy miről beszél a másik. Ez pedig felemelő élmény. Szeretnénk minél többször átélni.

Hermann Brigitta bejegyzése.