A MUS-E program célcsoportjai

A MUS-E program elsődleges célcsoportja a veszélyeztetett sorsú, halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek. A program általános iskolák alsó tagozatos osztályaiban működik 6-tól 10 éves diákok részvételével.

A programban résztvevő gyermekek általában ingerszegény környezetben, kirekesztettségben, gyakran szegény és erőszakos életkörülmények között, multikulturális közegben élik mindennapjaikat. Az őket nevelő felnőttek közegében nem ritka az agresszivitás, a félelem, az ebből fakadó erőszak és az intoleráns, olykor deviáns viselkedés. Ezekre a problémákra reagál a MUS-E program a művészetek gyakorlásának eszközrendszerével, olyan pozitív viselkedésminták kialakításának ösztönzésével, amely megtanítja a gyermekeket egymás tiszteletére és elfogadására, különbözőségeik ellenére is.
Programunk résztvevői között 40 százalékban találhatóak veszélyeztetett sorsú, 80 százalékban hátrányos, vagy halmozottan hátrányos sorsú gyermekek, 40 százalékban kisebbségi kultúrát képviselő, vagy éppenséggel súlyos viselkedészavarral, illetve segítséggel élő kisdiákok. A magyarországi MUS-E program létrejötte óta több száz kisdiákkal foglalkoztunk éveken keresztül. Többen közülük kiváló eredménnyel végezték el az általános iskolát, illetve gimnáziumot, és számos kulturális és közismereti versenyt megnyertek.

Az általános iskolák, így a gyermekek is, ingyenesen vesznek részt a programban. A MUS-E órák beépülnek a kisiskolások órarendjébe, így a foglalkozások száma a heti óraszám minimum 10 százalékát éri el. Fontos sajátossága a MUS-E óráknak, hogy meghatározott tanmenet vagy tematika helyett a művészek egyéni munkamódszere, személyisége, valamint a gyermekek érdeklődése és visszajelzései az irányadóak. A program eredményességét mind a diákok, mind a pedagógusok, mind pedig a művészek hazai és nemzetközi tapasztalatai is bizonyítják.

A programban résztvevő gyermekeknél jelentős belső változásokra, fejlődésbeli különbségekre lehet számítani. A gyermekek képessé válnak könnyebben felismerni és elfogadni egymástól való különbözőségeiket, egyúttal felfedezni egymás értékeit. A természetes agresszivitásukhoz szükséges energiát sikerül a segítéshez, együttműködéshez szükséges erők felé fordítani. Megnövekszik alkotókészségük, lelki rugalmasságuk, ami talán a legfontosabb annak a találékonyságnak a kialakításában, ami manapság elengedhetetlen követelmény a boldogulásban, az életbe való beilleszkedésben. Örömforrássá válik számukra az iskola, az ott eltöltött idő (remélhetőleg nem csak azokon a napokon, amikor MUS-E óráik vannak).

A programban résztvevő iskolák pedagógusai tulajdonképpen lehetőséghez jutnak. A foglalkozásokon ők is jelen vannak, mivel a gyermek számára a tanár a hivatkozási alapul szolgáló felnőtt, ezért központi szerepet játszik a gyermek egyéni és társadalmi identitásának a létrehozásában. A gyermek számára az iskola az első szociális közeg, a tanár pedig a társadalom képviselője. A vendég művész arra ösztönzi a tanárt, hogy a MUS-E tevékenységeket, technikákat a saját óráin is hasznosítsa és alkalmazza. A pedagógusok a művészeteken keresztül olyan megközelítéseket, technikákat sajátíthatnak el, amelyek beépíthetőek további munkáikba. Adott esetben oldottabban, gördülékenyebben fognak tudni rávilágítani dolgokra, kreativitásuk is megnövekszik, ami egyértelműen a gyermekek érdekeit szolgálja. A nemzetközi találkozók során pedig más országok és más kultúrák tapasztalatát ismerhetik meg, forgathatják be saját kialakított tanítási módszerükbe.

A programban résztvevő hivatásos művészek különböző művészeti ágak képviselői (zene és zenekészítés, tánc- és színházművészet, képzőművészet, iparművészet, harcművészet). Az egyes országokban folytatott gyakorlat azt bizonyította, hogy a művészek foglalkozásai tartalomban, időben és elosztásban is nagyban különböznek egymástól. Függhetnek például az adott iskola lehetőségeitől, a nemzeti tradícióktól és szabályozástól, az iskolaigazgató és a nemzeti koordinátor koncepciójától, a meghívott művészek időbeosztásától stb.
A művészek a MUS-E órák során egészen új közegben dolgozhatnak, ráadásul együtt alkotnak "közönségükkel". Olyan direkt visszajelzést kapnak ezáltal művészetükről, amit eddig talán még nem is tapasztaltak. Leomlik az a régen felépített forma, hogy a művész "produkál" valamit, a közönség pedig valamilyen formában "elfogyasztja" ezt a produktumot. A programon belül ez a reláció teljesen átalakul, és a művész úgy tudja megőrizni társadalmi "tanító" szerepét, hogy szorosan együttműködik a közönségével, a gyermekekkel és a tanárokkal. Az új, ismeretlen impulzusoknak köszönhetően egyértelműen gyümölcsözőbbé válik művészeti tevékenysége is.

Menuhin szerint "Az ének, a tánc, a mimikai és a harcművészetek a szellem szintjéhez alakítják a testet, a szellemet pedig a testéhez, az érzelmeket az értelméhez, az értelmet pedig az érzelmekéhez". A művészetek segítenek mederbe terelni az energiákat, főként pedig kreatívvá változtatni a destruktív energiát. "Az önkifejezésre alapozott művészet hozzájárul az egyén arra való képességének a kialakításához, hogy meg tudjon birkózni a nehézségekkel, valamint ahhoz, hogy új készségek megszerzésével kialakulhasson rugalmas, adaptív életviteli stratégiája."